Horvátország
21/11/2024
Horvátországról
Ha saját gépjárművel rendelkezel vár a horvát tengerpart, válaszd ki a számodra kedvelt úti célt és kérj ajánlatott, szállodára vagy apartmanra. Erdei Sándor Telefonszám: 06/30 095-5278 +36 30 732 3894 Email: mindenaminyaralas@gmail.hu
Általános tudnivalók
Horvátországot észak-nyugaton az Alpok keleti szegélye, keleten a Pannon síkság és a Duna határolja, középső részén a Dinári-hegység vonul át, déli része pedig az Adriai tengernél ér véget. Horvátország szárazföldi területe 56.542 km², territoriális tengerfelülete: 31.067 km². A tengerpart hossza 5.835 km, ebből 4.058 km a szigetek, sziklazátonyok és szirtek partjai. Az Adria horvátországi partszakasza 3 fő tájegységre tagolható: Isztriai-félszigetre, Kvarner-öböl vidékére és Dalmáciára. A szigetek, sziklazátonyok és szirtek száma: 1.185, amelybő 67 sziget lakott. Legnagyobb szigetei: Krk és Cres. Horvátországnak 4.700.000 lakosa van. A lakosság nagy része horvát. Nemzeti kisebbséget alkotnak a szerbek, a magyarok, a bosnyákok, az olaszok, a csehek és más népek. Horvátország többpártrendszerű, parlamentáris köztársaság. Fővárosa Zágráb (770.000 lakos), az ország gazdasági, közlekedési, kulturális és oktatási központja. Az ország legmagasabb hegycsúcsa a Triglav, 1.913 m magas és a Dinari-hegység része. Horvátországban két éghajlati zóna van: az ország belsejében a mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik, míg az Adriai part mentén a kellemes mediterrán éghajlat a jellemző sok napsütéssel, száraz és meleg nyárral, enyhe és csapadékos téllel. Az ország belső részében az átlaghőmérséklet januárban -1-3 °C, augusztusban 22-26 °C, a tengerparton az átlaghőmérséklet januárban 5-10 °C, augusztusban 26-30 °C, télen a tengervíz hőmérséklete 12 °C, nyáron kb. 25 °C. A tengervíz hőmérséklete: májusban 17 °C, júniusban 20 °C, júliusban 25 °C, augusztusban 26 °C, szeptemberben 23 °C. Földrajzi fekvés: Horvátországot északnyugaton az Alpok keleti szegélye, keleten a Pannon síkság és a Duna határolja, középső részén a Dinári hegység vonul át, déli része pedig az Adriai tengernél ér véget. Felszín: szárazföldi területe 56.542 km², territoriális tengerfelülete: 31.067 km². Népesség: 4.437.460 lakosa van. Nemzetiségi összetétel; a lakosság nagy része horvát, nemzeti kisebbséget alkotnak: szerbek, szlovének, magyarok, bosnyákok, olaszok, csehek és egyéb népek. Államberendezés: Horvátország többpártrendszerű, parlamentáris köztársaság. Főváros; Zágráb (779.145 lakos) az ország gazdasági, közlekedési, kulturális és oktatási központja. A tengerpart hossza: 5835 km, ebből 4058 km a szigetek,- sziklazátonyok,- és szirtek partjaira vonatkozik Szigetek: Sziklazátonyok és szirtek száma 1185, a legnagyobb sziget Krk es Cres. 50 sziget lakott. Sailing is the best way to explore Croatian islands and the coast - Sailing Europe offers yacht charter and has some wonderful pre-planned or tailor made routes. Klíma Horvátországban két éghajlati zóna van: az ország belsejében a mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik, míg az Adriai part mentén a kellemes mediterrán éghajlat a jellemző sok napsütéssel, száraz és meleg nyárral, enyhe és csapadékos téllel. A horvátok többsége a római katolikus egyház híve, míg a szerbek a szerb ortodox egyház követői. Ezen kívül még kisebb számban protestánsok és muszlimok is élnek az országban. A református egyház két részre oszlik: a horvát és magyarajkú hívek három külön szervezetbe tömörülnek, bár egyikük az anglikán egyház kebelén belül működik mint protestáns felekezet. Az egykori Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. Római katolikus 86-88%, ortodox kb. 4,4%, muszlim 1,3-1,5%, egyéb, illetve nem válaszolt ~ 8%. Az ország idegenforgalmi területei a következők: Isztria, Kvarner-öböl, Dalmácia (Zárai régió, Šibeniki régió, Spliti régió, Dubrovniki régió), Közép-Horvátország, Zágráb, Szlavónia és a Drávaszög. Az Isztria turisztikai szempontból az ország legfejlettebb régiója, legfontosabb centrumai a félsziget nyugati partján fekszenek. Tizenegy jachtkikötő üzemel rajta. Az Adria legnagyobb félszigete, partjának hossza 445 km. Dalmácia tengerparti sávjában 2001-től rekordmértékűvé vált az idegenforgalom. Minden évben több mint 10 millió turista látogatja. A legtöbben Németországból, Szlovéniából, Ausztriából és Csehországból érkeznek és átlagosan 4,9 napot töltenek el Horvátországban. Legfőbb kikötői : Rijeka (HRRJK), főleg a külföldi befektetések révén jelentős infrastrukturális beruházások történtek. Split (HRSPU) Egyéb, jelentős kikötők: Omišalj, Ploče, Šibenik, Dubrovnik, Dugi Rat, Póla, Zára. Dubrovnik, korábbi nevén Raguza a 13. század óta a Földközi-tenger térségének fontos hatalmi tényezője, a keleti medencével (Levante) folytatott kereskedelem egyik központja volt. Dubrovnik fontos kulturális központ is volt, a horvát nyelv itt fejlődött írott nyelvvé a 15. és a 17. század között. A települést a 7. században alapították és egészen Bizánc 1204-es kifosztásáig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, majd Velencei uralom alá került. 1525-től szabad köztársaság volt egészen 1809-ig, amikor Napóleon elfoglalta Dalmáciát. Az 1990-es években a délszláv háború alatt súlyos károkat szenvedett, az átfogó helyreállítási munkákat az UNESCO segítségével végezték el. A várost a középkorban hat méter vastag és huszonöt méter magas falakkal vették körül. A monumentális kapukon belül található a 11. századi városháza, a 14. századi, de később barokk elemekkel díszített ferences kolostor a hozzá tartozó templommal, a domonkos-kolostor a katedrális, a vámház és Szent Balázs barokk stílusú temploma. A világörökséghez eredetileg csak a falakon belüli terület tartozott, ezt később kibővítették a 15. századi külvárosra is. Split városa Diocletianus római császár i. sz. 293 és 305 között épített palotájáról ismert, ahova az uralkodó lemondása után visszavonult. Az épületegyüttes több mint három hektár területet foglal el, amelyet védőtornyokkal ellátott fal vesz körül. A korai középkorban a város lakói a palota falain belül építkeztek, majd a 13. és 14. században egy gazdasági fellendülés következtében a település a falakon kívül is terjeszkedni kezdett. A 17. század végén egy új védműrendszer alakítottak ki. A jelenleg látható városközpont az ókori palota maradványaiból, számos fontos középkori épületből, a székesegyházból, gótikus, reneszánsz és barokk épületekből áll. A palota legszebb része a nyitott oszlopcsarnok. A székesegyház eredetileg a császár nyolcszögletű mauzóleuma volt, tetejét egykor mozaikdíszítés borította. Figyelemre méltóak fából készült kapuoszlopai és a 13. századi szószék. A székesegyházzal szemben álló eredetileg Jupiternek szentelt templom jelenleg keresztelőkápolnaként funkcionál. A középkori épületek közül kiemelkedik a gótikus bejárattal rendelkező Agubio-palota, valamint a 15. századi Papalic-palota. A város legszebb barokk épülete a 17. századból származó Cindro-palota. Az 1949-ben alapított Plitvicei-tavak Nemzeti Park egy hét kilométer hosszan húzódó egymással lépcsős vízesésekkel és zuhatagokkal összekötött tórendszerből áll. A park jellegzetességeit a mészkőrétegek felett folyó vizek alakították mai formájukra. Az évezredek alatt felhalmozódó mésztufából természetes gátak és akadályok képződtek, és ezek a folyamatok ma is zajlanak. A tavak kékeszöld színe az algáknak és a moszatoknak köszönhető. A tavakon átfolyó mésztartalmú víz teraszokat hoz létre, ezek formája folyamatosan változik. A park barnamedvéknek, farkasoknak és számos ritka madárfajnak nyújt menedéket. A területen folytatott ásatások során kiderült, hogy i. e. 1000 körül a környék egy illír törzs otthona volt. A tavak megóvása érdekében a parkot 2000-ben kibővítették és a vízgyűjtő terület további részeit csatolták hozzá. Az Isztriai-félsziget nyugati partján fekvő Poreć bazilikája a 6. században, Euphrasius püspök idejében nyerte el mai formáját. A területen már a 3. században éltek keresztények, de az első komolyabb építkezésre a 4. században került sor, amikor egy kápolnát emeltek Szent Mór, a keresztényüldözések egyik vértanújának sírja fölé. Az 5. század folyamán egy bazilikát építettek erre a helyre és ez bővítették ki a 6. században. A bazilikából, az átriumból, a keresztelőkápolnából és a püspöki palotából álló épületegyüttes a korai keresztény és a bizánci építészet egyik szép példája, de a templomon ezenkívül római hatások is felismerhetők. A 6. században, főleg Justinianus idejében volt a bizánci művészet egyik virágkora, ennek megfelelően a poreči templomot is gazdagon díszítették mozaikokkal, alabástrommal és stukkókkal. Az apszis fennmaradt mozaikja Máriát a Gyermekkel, apostolokat, angyalokat és a templom alapítóját jeleníti meg. A hajókat elvásztó oszlopsorhoz a mai Isztambul közelében bányászták a márványt. Az épületegyüttest a 13. század végén a kanonokok házával bővítették, majd a 16. században a bazilika mellé egy harangtornyot építettek. A dalmát tengerparton fekvő Trogir városát Tragurion néven görög telepesek alapították i. e. 385-ben. Az ókor egyik legfontosabb kikötőjévé fejlődött, alaprajza hellenisztikus mintákat követ. A kis szigeten fekvő település a 6. században bizánci uralom alá került majd a 11. század elejétől horvátok, bosnyákok, magyarok és velenceiek harcoltak érte. A harc velencei győzelemmel végződött és 1420-tól egészen a Velencei Köztársaság bukásáig a fennhatósága alá tartozott. Első virágkorát a római időkben élte, a ma is használatban lévő két főút a cardo és a decumanus között tárták fel az ókori fórum maradványait. A következő nagyobb fellendülés a 13. és 15. század között következett be. Ebből a korból származik a román-gótikus stílusú Szent Lőrinc-katedrális amelynek Radovan mester által 1240-ben készített nyugati kapuja Horvátország egyik legjelentősebb szobrászati emléke. A városháza az óratoronnyal a 15. században épült, és ekkor emelték a Kamerlengo-erődöt is ami már a velencei erődök közé tartozik. Megerősítették a települést védő falakat is és ezek közelében építették fel a legelőkelőbb családok késő gótikus, reneszánsz, illetve barokk polgárházait és palotáit. Šibenik velencei stílusú óvárosának legfontosabb épülete az 1431 és 1535 között emelt Szent Jakab-katedrális, amire észak-itáliai, toscanai és dalmát építészeti hatások keveredése jellemző. Az épület bazilika szerkezetű, kizárólag kőből épült, ezért a boltozat és a kupola kialakításához teljesen egyedi eljárásokat kellett alkalmazni. Alaprajza háromhajós, apszisokkal és a négyezet felett kupolával. A tetőfedéshez kőből faragott „cserepeket” használtak, ezek tökéletes illeszkedését csiszolással érték el. A kupola függőleges cserepeit kőékek tartják a helyükön. A templom építése három szakaszra bontható, az első szakaszban (1431 – 1477) Juraj Dalmatinac irányítása alatt megépültek az oldalhajók a párkányig, a keresztelőkápolna és az apszisok. 1477 után befejezték az oldalhajókat, elkészült a dongaboltozat, a kupola, valamint a nyugati homlokzat. A munkálatokat ekkor Giovanni Fiorentino, Donatello egyik tanítványa felügyelte. Az építkezés utolsó fázisa 1505-ben kezdődött, a katedrális 1535-ben szentelték fel. Stílusa átmenetet képez a gótika és a reneszánsz között, ez díszítésében is megmutatkozik, főleg leghíresebb díszítőelemében a hetvenegy emberfejet ábrázoló kőből faragott frízben.
